
I percorsi della Basilicata
date
490/480-424 a.C.
author
title
HERODOTUS
bibliography
- 1) Ad editionem D. Asheri, Erodoto. Le Storie. Libro I. La Lidia e la Persia, Fondazione Lorenzo Vall, Milano 1989, p.186
- 2) Ad editionem Ph. - E. Legrand, Hérodote, Histoires, VII, Paris, Les Belles Lettres 1951, pp.168-169
teibody
1)I, 167, 3. Velia città dell'Enotria.
οἱ δὲ αὐτῶν ἐς τὸ Ῥήγιον καταφυγόντες ἐνθεῦτεν ὁρμώμενοι ἔκτισαν πόλιν γῆς τῆς Οἰνωτρίης ταύτην ἥτις νῦν Ὑελῆ καλέεται.
1)Traduzione.
Quelli di loro fuggiti a Reggio, muovendo di là, si procurarono una città nella terra degli
2)VII, 170. Guerra dei Iapigi contro Taranto e Regio (471-467 a.C.).
λέγεται γὰρ Μίνων κατὰ ζήτησιν Δαιδάλου ἀπικόμενον ἐς Σικανίην τὴν νῦν Σικελίην καλεομένην ἀποθανεῖν βιαίῳ θανάτῳ. ἀνὰ δὲ χρόνον Κρῆτας θεοῦ σφεας ἐποτρύναντος, πάντας πλὴν Πολιχνιτέων τε καὶ Πραισίων, ἀπικομένους στόλῳ μεγάλῳ ἐς Σικανίην πολιορκέειν ἐπ’ ἔτεα πέντε πόλιν Καμικόν, τὴν κατ’ ἐμὲ Ἀκραγαντῖνοι ἐνέμοντο. τέλος δὲ οὐ δυναμένους οὔτε ἑλεῖν οὔτε παραμένειν λιμῷ συνεστεῶτας, ἀπολιπόντας οἴχεσθαι. ὡς δὲ κατὰ Ἰηπυγίην γενέσθαι πλέοντας, ὑπολαβόντά σφεας χειμῶνα μέγαν ἐκβαλεῖν ἐς τὴν γῆν· συναραχθέντων δὲ τῶν πλοίων (οὐδεμίαν γάρ σφι ἔτι κομιδὴν ἐς Κρήτην φαίνεσθαι) ἐνθαῦτα Ὑρίην πόλιν κτίσαντας καταμεῖναί τε καὶ μεταβαλόντας ἀντὶ μὲν Κρητῶν γενέσθαι Ἰήπυγας Μεσσαπίους, ἀντὶ δὲ 〈τοῦ〉εἶναι νησιώτας ἠπειρώτας. ἀπὸ δὲ Ὑρίης πόλιος τὰς ἄλλας οἰκίσαι, τὰς δὴ Ταραντῖνοι χρόνῳ ὕστερον πολλῷ ἐξανιστάντες προσέπταισαν μεγάλως, ὥστε φόνος Ἑλληνικὸς μέγιστος οὗτος δὴ ἐγένετο πάντων τῶν ἡμεῖς ἴδμεν, αὐτῶν τε Ταραντίνων καὶ Ῥηγίνων, οἱ ὑπὸ Μικύθου τοῦ Χοίρου ἀναγκαζόμενοι τῶν ἀστῶν [καὶ] ἀπικόμενοι τιμωροὶ Ταραντίνοισι ἀπέθανον τρισχίλιοι αὐτοί· τῶν δέ γε αραντίνων οὐκ ἐπῆν ἀριθμός. ὁ δὲ Μίκυθος, οἰκέτης ἐὼν Ἀναξίλεω, ἐπίτροπος Ῥηγίου καταλέλειπτο, οὗτὸς ὅσ περ ἐκπεσὼν ἐκ Ῥηγίου καὶ Τεγέην τὴν Ἀρκάδων οἰκήσας ἀνέθηκε ἐν Ὀλυμπίῃ τοὺς πολλοὺς ἀνδριάντας.
2)Traduzione.
On raconte en effet que Minos, à la recherche de Dédale, arriva en Sicanie, qu'on appelle aujourd'hui Sicile, et qu'il y périt de mort violente. Au bout de quelque temps, les Crétois, à l'instigation d'un dieu, tous à l'exception des gens de Polichné et de ceux de Praisos, se seraient rendus avec une grande flotte en Sicanie, et y auraient assiégé pendant cinq années la ville de Camicos, que, de mon lemps, habitaient des Agrigentins ; à la fin, ne pouvant ni s'en emparer ni rester davantage à souffrir de la faim, ils renoncèrent et partirent. Comme, au cours de leur navigation, ils se trouvaient sur la côte d'
notes alpha
notes int