
I percorsi della Basilicata
date
101-200 d.C.
author
title
Historia Romana
bibliography
- Ad editionem Appianus. Vol. 1: Prooemium, Iberica, Annibaica, Libyca, Illyrica, Syriaca, Mithridatica, Fragmenta ediderunt P. Viereck et A. G. Roos. - Editio stereotypa correctior addenda et corrigenda adiecit E. Gabba. - Lipsiae: in aedibus B.G. Teubneri, 1962
- Ad editionem D. Gaillard, Appien, Histoire Romaine, Tome III, Livre VII : le Livre d’Annibal, Paris 2002
- Ad editiοnem Appiani Bellorum civilium liber primus, introduzione, testo critico e commento con traduzione e indici a cura di Emilio Gabba. - Firenze: La Nuova Italia, 1958
- 1_TESTO
- H. White, Appian: Roman History, I, Books 1-8.1 (Loeb Classical Library), I, Harvard University Press, 1912
- L. Grossmann, Roms Samnitenkriege. Historische und historiographische Untersuchungen zu den Jahren 327 bis 290 v. Chr., Wellem Verlag, Düsseldorf 2009
- R. Cowan, Roman Conquests: Italy, Barnsley, 2009
- G. Forsythe, A Critical History of Early Rome, Berkeley: University of California Press 2005
- G. Forsythe, A Critical History of Early Rome. From Prehistory to the First Punic War. University of California Press, Berkeley u. a. 2005
- Cornell, TJ (1995), The Beginnings of Rome – Italy and Rome from the Bronze Age to the Punic Wars (c. 1000–264 BC), New York: Routledge, 1995
- J. Heurgon, Rome et la Méditerranée occidentale jusqu'aux guerres puniques, Paris, PUF, coll. « Nouvelle Clio » 1993
- 2_TESTO
- J. S. Reid, Problems of the Second Punic war, JRS, 5 (1915), pp.87-124: 105-106
- H. Schmidt, Die Staatsverträge des Altertums III (Munich 1969), n.532
- 4_TESTO
- C. Huelsen, s. v. Atella, RE II/2, 112 (1895), col. 1914
- F. W. Walbank, A Historical Commentary on Polybius, Vol. I, Commentary on Books I–VI. Oxford: The Clarendon Press, 1957, 2 p. 133
- J. von Ungem-Stemberg, Capua im Zweiten Punischen Krieg. Untersuchungen zur römischen Annalistik, Verlag C.H. Beck, München, 1975, p. 95, n. 58
- G. De Sanctis, Storia dei romani. L'Età delle guerre puniche, (Vol. 3/2), La Nuova Italia 1999, p. 460, n. 29
- U. Tammler, Der römische Senat in der Zeit des Zweiten Punischen Krieges (218-201), Rheinischen Friedrich-Wilhelms-Universität zu Bonn, 1971, pp. 235-236
- 5_TESTO
- A. Klotz, Appians Darstellung des zweiten punischen Krieges: eine Voruntersuchung zur Quellenanalyse der dritten Dekade des Livius Krieges, Paderborn : Schöningh, 1936, pp. 68-69;
- G. De Sanctis, Storia dei romani. L'Età delle guerre puniche, (Vol. 3/2), La Nuova Italia 1999, p. 539
- J. F. Lazenby, Hannibal᾽s War: A Military History of the Second Punic War, Liverpool University Press 1978, p. 215
- 6_TESTO
- G. De Sanctis, Storia dei romani. L'Età delle guerre puniche, (Vol. 3/2), La Nuova Italia 1999, p. 543, n. 153
- Appien. Le guerres civiles à Rome; traduction de Jean-Isaac Combes-Dounous ; revue et annotée par Catherine Voisin ; introduction et bibliographie de Philippe Torrens, v. I, Paris : Les belles lettres 1993
- Gabba - E.T. Salmon, Notes on the social war, Trans. Am. Phil. Ass. 1958, pp. 159-184
teibody
Σαυνιτική (III), fr. 10, 3-5 Ἐδίδου δ᾽ αὐτοῖς εἰρήνην καὶ φιλίαν καὶ συμμαχίαν πρὸς Πύρρον, εἰ Ταραντίνους μὲν ἐς ταῦτα συμπεριλάβοιεν, τοὺς δ᾽ ἄλλους Ἕλληνας τοὺς ἐν ᾿Ιταλίᾳ κατοικοῦντας ἐλευϑέρους καὶ αὐτονόμους ἐῷεν, Λευκανοῖς δὲ καὶ Σαυνίταις καὶ Δαυνίοις καὶ Βρεττίοις ἀποδοῖεν, ὅσα αὐτῶν ἔχουσι πολέμῳ λαβόντες.
Ἄππιος Κλαύδιος ὁ Κλαύδιος ἐπίκλησιν.
εἶπεν «...τὰ γὰρ τοιαῦτα ὑμῶν βουλεύματα ἠξίουν μήθ᾽ ὁρᾶν. μὴτ ἀκούειν, οἳ δι᾿ ἓν ἀτύχημα ἀϑρόως οὕτως ἑαυτῶν ἐκλέλησϑε καὶ τὸν τοῦτο δράσαντα αὐτόν τε καὶ τοὺς ἐπαγαγομένους αὐτὸν βουλεύσθε φίλους ἀντι πολεμίων θέσθαι καὶ τὰ τῶν προγόνων κτήματα Λευκανοῖς καὶ Βρεττίοις δοῦναι... ».
Traduzione. “He offered them peace, friendship, and an alliance with
Ἁννιβαϊκή 35, 150-151 Τοῦ ἑξῆς ἔτους καὶ Λευκανῶν τινες ἀπέστησαν ἀπὸ Ῥωμαίων· οἷς Σεμπρώνιος Γράχκχος ἀνθύπατος ἐπελθὼν ἐπολέμει.
Λευκανὸς δέ τις ἐκ τῶν ἔτι Ῥωμαίοις ἐμμενόντων, Φλάυιος, φίλος ὥν καὶ ξένος Ἰράκχου, προδιδοὺς αὐτὸν ἔπεισεν ἐς τι χωρίον ἐλθόντα συνϑέσϑαι Λευκανῶν τοῖς στρατηγοῖς, ὡς μετανοοῦσι καὶ δοῦναι καὶ λαβεῖν πίστεις.
Traduzione. „L‘année suivante, certains
Ἁννιβαϊκή 87, 157-168 Συνέβη δ᾽᾿Αννίβαν μέν, καλοῦντος αὐτὸν ῎Αννωνος, ἐς Λευκανοὺς διελθεῖν, τὰ πολλὰ τῆς κατασχευῆς ἐν τῷ περὶ Βενεβενδὸν στρατοπέδῳ πετ᾽ὀλίγης φρουρᾶς καταλιπόντα, (158) δυοῖν δὲ Ῥωμαίοις στρατηγούντοιν, Κλαυδίου τε καὶ ᾿Αππίου, τὸν ἕτερον αὐτοῖν πυϑόμενον ἐπιδραμεῖν τοῖς Καμπανοῖς, διαφέρουσι τὰ ϑέρη, καὶ πολλοὺς μὲν οἷα ἀπαρασχεύους διαφϑεῖραι καὶ τὸν σίτον Βενεβενδεῦσι δοῦναι, λαβεῖν δὲ καὶ τὸ στρατόπεδον ᾿Αννίβου καὶ τὴν ἐν αὐτῷ παρασκευὴν ἁρπάσαι καὶ Καπύην, ἔτι ὄντος ἐν Λευκανοῖς ᾿Αννίβου, περιταφρεῦσαί τε καὶ ἐπὶ τῇ τάφρῳ περιτειχίσαι πᾶσαν ἐν κύκλῳ.
Traduzione . „Mais il arriva qu’
Ἁννιβαϊκή 49, 210-212 Μετὰ δὲ τοῦτο Ῥωμαῖοι μὲν τὴν ᾿Ιαπύγων ἀποστάντων ἐδήουν, ᾿Αννίβας δὲ τὴν Καμπανῶν, ἐς Ῥωμαίους μεταϑεμένων χωρὶς ᾿Ατέλλης μόνης. Καὶ ᾿Ατελλαίους μετῴκιζεν ἐς Θουρίους, ἵνα μὴ τῷ Βρυττίων καὶ Λευκανῶν καὶ ᾿Ιαπύγων ἐνοχλοῖντο πολέμῳ. (211) Καὶ ῾Ρωμαῖοι τοὺς ἐκ Νουκερίας ἐκπεσόντας ἐν ᾿Ατέλλῃ μετῷκιζον ἔς τε τὴν ᾿Αννίβου ἔτι ὑπήκοον ἐσβαλόντες Αὐλωνίαν τε εἷλον καὶ τὴν Βρυττίων γῆν ἐπέτρεχον καὶ Τάραντα, φρουρουμένην ὑπὸ Καρϑάλωνος, ἐκ γῆς καὶ ϑαλάσσης ἐπολιόρκουν. (212) Ὁ δὲ Καρϑάλων ὀλίγων Καρχηδονίων παρόντων Βρυττίους ἐς τὴν φρουρὰν προσέλαβεν. Τῶν δὲ Βρυττίων ὁ φρούραρχος ἥρα γυναικός, ἧς ἀδελφὸς ὑπὸ ῾Ρωμαίοις στρατευόμενος ἔπραξεν διὰ τῆς ἀδελφῆς τὸν φρούραρχον ἐνδοῦναι Ῥωμαίοις, ἐπάγουσι τὰς μηχανάς, ᾗ τοῦ τείχους αὐτὸς ἐφρούρει.
Traduzione. „Après quoi les
Ἁννιβαϊκή 56, 232 Τοῦ δ᾽ αὐτοῦ χρόνου Κωνσεντίαν τε, μεγάλην πόλιν Βρυττίων, καὶ ἄλλας ἓξ ἐπ᾽ αὐτῇ περιέσπασεν ἀπὸ ᾿Αννίβου Κράσσος.
Traduzione. „A la même époque,
Ἁννιβαϊκή 57, 237-239 Ἐν δὲ Λιβύῃ Καρχηδονίων συνεχῶς ὑπὸ τοῦδε τοῦ Σκιπίωνος ἡττωμένων, ὅσοι Βρυττίων ταῦτ᾽ ἐγίγνωσχκον, ἀφίσταντο ἀπὸ τοῦ ᾿Αννίβου καὶ τὰς φρουρὰς οἵ μὲν ἔκτεινον, οἵ δ᾽ ἐξέβαλλον. (238) Οἱ δὲ οὐδέτερα τούτων δυνάμενοι λάϑρᾳ πρὸς τὴν σύγκλητον ἐπρέσβευον, τὴν μὲν ἀνάγκην αὑτῶν καὶ τὴν προαίρεσιν ὑποδεικνύοντες. (239) ᾿Αννίβας δὲ ἐς μὲν Πετηλίαν ἔνοπλος παρῆλϑεν, οὐκέτι Πετηλίνων ἐχόντων αὐτήν· ἐκβαλὼν γὰρ αὐτοὺς ἐδεδώκει Βρυττίοις
Traduzione. „Comme en
Bella civilia, I, 39, p. 128-129 Ἐκχραγείσης δὲ τῆς ἀποστάσεως ἅπαντα, ὅσα τοῖς ᾿Ασχλαίοις ἔϑνη γείτονα ἦν, συνεξέφαινε τὴν παρασκευήν, Μάρσοι τε καὶ Παιλιγνοὶ καὶ Οὐηστῖνοι καὶ Μαρρουκῖνοι καὶ ἐπὶ τούτοις Πικεντῖνοι καὶ Φρεντανοὶ καὶ Ἱρπῖνοι καὶ Πομπηιανοὶ καὶ Οὐενούσιοι καὶ ᾿Ιάπυγες, Λευκανοί τε καὶ Σαυνῖται, χαλεπὰ Ῥωμαίοις καὶ πρὶν ἔϑνη γενόμενα...
Traduzione. „L’insurrection n’eut pas plus tôt éclaté à
notes alpha
notes int